2026 - második hét

 Volt némi érzelmi hullámvasút, de vissza tudtam kapaszkodni. 
- Kedden (01.06.) sajnos elkapott egy durva pánikroham, pont akkor, amikor beértem a munkahelyemre. Jó egy-két órán át tartott, végül a párom jött értem. 

Néhány gondolat ezzel kapcsolatban: 
Reflexszerű reakcióm, hogy miután elcsitul a pánikroham, beüt nálam a bűntudat, szégyenérzet. Hogy 'te jó ég, mit tettem', 'elsüllyedek szégyenemben', utálom magam, még ha tudom is, hogy ilyenkor nem én irányítok. Közben pedig nincs mitől félnem... De ez régi beidegződés. Hiszen annak idején, amikor még nem volt diagnózisom, és elkaptak rohamok (habár azok SOKKAL durvábbak voltak, és sokakat megbántottam magamon kívüli állapotban), büntettek miatta, napokig nem álltak szóba velem, kuncsorognom kellett bocsánatért, és munkahelyet is buktam el emiatt. Így aztán nem elég, hogy a pánikroham már önmagában borzalmas, és sokat kivesz belőlem, de utána még ezzel is számolnom kell, hogy szégyellem magam, és borzasztóan keményen bánok ilyenkor önmagammal.
Pedig tudatosítanom kell, hogy most már szerencsésebbek a körülményeim. A jelenlegi munkahelyemen empátiával és elfogadással állnak hozzám, ebben az adott helyzetben is mindenki nagyon drága volt, utána pedig senki nem éreztette velem, hogy máshogy néznének rám, minden folytatódott úgy, ahogy eddig. Persze az is segít szerintem, hogy ide alapból úgy vettek fel, hogy mindent tudtak, meg hogy megváltozott munkaképességűként. Másrészt ott van Sanyi, aki csodálatos párom immár öt és fél éve, és ő sem büntet, ha rosszul vagyok. Sőt, összeszedetten és szeretettel kezel, nem csinál 'ügyet' belőle, vagy hogy mondjam. Tehát halmozottan jobb helyzetben vagyok, itt lenne tehát az ideje, hogy én is el tudjam engedni a bűntudatot, az önostorozást. Dolgozom az ügyön.

Vissza a héthez:
- Emiatt a rosszullét miatt a keddi és szerdai napon kiesett a meló. Csütörtöktől már minden oké volt. 
- Hétvégén ismét az új projektemmel foglalkoztam, vettem hozzá fel egy csomó nyersanyagot, és a javát össze is vágtam. Rengeteg ötletem van, és ez az egész nagyon lelkesít. 
- Csütörtökön vettünk egy új Barbie babát a gyűjteményembe, a fekete bőrű Down-szindrómás babát. 

Úgyhogy volt ugyan egy kis kilengés, de összességében a második hetem is produktívan, jó energiákkal telt.