2026 - harmadik hét

Az első, ami eszembe jut a legutóbbi hétről, hogy szinte minden nap nagyon álmos voltam, és nem is mindig sikerült rendesen kialudnom magam, gondolom, a frontot éreztem. Körülöttem is szinte mindenki nyomott volt. Kedden picit rámordultam Sanyira, ami miatt utólag bűntudatom is volt, és bocsánatot kértem. Nehéz napokat él ő is.
De alapvetően egészen jó volt a múlt hét. Az agyam mondjuk sokat pörög az új projektemen, ami néha már lefáraszt, kicsit túltolja, amolyan BPD-sen. Időnként a melóban sem sikerül teljesen ott lennem fejben, mert az ötleteken gondolkodom. Jó volna, ha arra a négy órára ezt le tudnám tenni.
 
Szintén kedden bejelentettem a Határeset végét, videóban és facebook-bejegyzésben egyaránt. Úgy érzem, ideje volt ezt már meglépnem. Egyébként is hosszú hónapok óta inaktív volt, csak néhány havonta csináltam egy helyzetjelentést, azt is amiatt, mert azt éreztem, tartozom ennyivel a követőimnek. De ez már inkább csak egy teher volt, valami, ami már lefutott, beteljesítve a feladatát, aminek már nem volt aktív helye az életemben. Örülök, hogy megléptem, most már teljes erőbedobással koncentrálhatok az új dolgokra.

Ami azt illeti, volnának még projektek, amiket időszerű lenne elengedni. Például a Ladies in Rock magazin. Azt is inkább kötelességből viszem - ha épp viszem -, mintsem olyan lelkesedésből, mint régen. Nehéz egyedül vezetni, de idegen embert nem mernék magam mellé engedni, mert attól félek, 'a fejemre nő', és elveszi tőlem a magazint, ami több mint tizenöt év munkája. Annak idején egy barátnőmmel kezdtük, de időhiány miatt ő már 2014 óta nem vesz részt a szerkesztésben. És már én is csak nyögvenyelősen vezetgetem, egy csomó aktuális hírről lemaradok, és csak a napi ajánló cikkeket tudom kiköhögni magamból. De előfordul, hogy néhány hétig-hónapig még azt is szüneteltetem.
Nincs már vele nagyobb célom, és nincs meg benne az a lelkesedés, szenvedély és elhivatottság, ami régen, viszont minden évben kifizetem a domain és a tárhely árát, meg rengeteg melót őriz a lap, emiatt mégsem tudok kilépni belőle. Ott van bennem az érzés, hogy kötelességem fenntartani, ha már ennyi mindent beleöltem. És tudom, hogy ez nem a legegészségesebb hozzáállás, meg hogy többet vesz ki belőlem, mint amennyit adna. De egyelőre nem tudom, hogyan engedjem ezt el.

Viszont egyre kevesebbet nyúzom a megszokott mobilos játékokat, és pénteken azt is elhatároztam, hogy abbahagyom a Barátok közt nézését. Ciki, nem ciki, de mindig szerettem azt a sorozatot, és az interneten keresztül szoktam visszanézni az epizódokat. Viszont oda napi négy részt töltenek fel, ami azt jelenti, hogy ha kimarad egy hét, akkor máris több, mint húsz résznyi lemaradásom van. Amikor leülök behozni magam, órák telnek el a BK nézésével, és ez leterhel mentálisan meg lelkileg is. Ha sokáig nézek valamit, akkor a képek összeolvadnak a valósággal, még vagy egy óráig a karakterek arcát látom a valódi környezetem helyett, átveszem az érzelmeket, és nehéz kijönni ebből az állapotból. Ráadásul azt a néhány órát hasznosabban is eltölthetném. Ezért arra jutottam, ezt is elengedem.

Hétvégén ismét vettünk fel videókhoz nyersanyagokat, amiket az új projektben fogok felhasználni. Néhányat már összevágtam, de még hat videó várat magára. Nagyon szeretek ezzel foglalkozni.
Szombaton vettünk a Pepcóban pokémonos cuccokat, a sparban pedig a Garfield-pontokból megvásároltuk Micit. 

Nos, induljon akkor egy újabb hét!